01.22-i adás - lakás- és életmódváltásról

Létrehozta: admin (2014. január 22. )
Utolsó hozzászóló: admin (2014. január 22. )
Hogyan változtatjuk meg a tereinket, ha felnőttek a gyerekeink vagy rájövünk, hogy a jövedelmünk egyszercsak legalábbis csökken? Most változtassunk vagy amikor már muszáj? Egyáltalán, változtassunk-e a minket körülvevő tereken vagyis életkörülményeinken? Kinek mikor muszáj? Lemondás vagy nyereség ha kisebb helyre költözünk? Mit nyerünk vagy mit veszítünk? Csanádi Judit díszlettervező, építész és Gereben Gábor építész véleményét hallgatjuk meg ma a Nagy Generációban.
Első rész, 11.03 perc

Csanádi JuditMinden esetben a szükség kényszerít minket, ha ebben a korban megváltoztatjuk eddigi lakásunkat? Csanádi Judit szerint nem. Mint mondja, nyolc-kilenc éve rendszeresen tervez barátainak, akik átalakítanak, kisebb helyre költöznek. Neki az a tapasztalata, hogy a váltás mögött többnyire nem kényszer, hanem az életmód megváltozása rejlik. Gereben Gábor arról beszél, hogy Magyarországon minden váltás nagyon nehéz. Nehezen költözünk egyik városból egy másikba, nehezen költözünk egyik lakásból egy másikba. Nehezen engedjük el az összegyűjtött könyveket, tárgyakat, nehezen engedjük el életünk egy darabját. Csanádi Judit számára ez személyes élmény: most számolja fel éppen azt a környezetet, amelyben sok évtizede él. Gereben Gábor már húsz éve átesett ezen: egy szívműtét és a három gyerek felnövése után döntött úgy, hogy a 140 négyzetmétert kisebbre – sokkal kisebbre cseréli fel.

Második rész, 14.05 perc

Gereben GáborGereben Gábor folytatja húsz évvel ezelőtti életmód-váltásának történetét. Azt meséli el, hogyan tervezte meg akkoriban azt a 60 négyzetméteres otthont, amelyben persze csak akkor férhettek el, ha nem csak megszokott tárgyaik egy részéről mondtak le, hanem képesek voltak új szokásokat is kialakítani. Persze azért tegyük hozzá: kivételesen jó helyzetben volt, hiszen akkoriban éppen repülőgép-belsők tervezésével foglalkozott, vagyis amúgy is azt gyakorolta, hogyan lehet egy adott teret a legjobban kihasználni.
Csanádi Judit arról beszél, hogy az elmúlt három hónap folyamatos „lomtalanításának” meglepő önismereti hozadéka is volt. Rétegenként kerültek elő az elmúlt évek lenyomatai – ezeket a kukába hordva újra és újra meg kellett vizsgálnia, mennyiben azonos akkori önmagával – vagy épp mennyire különbözik már évtizeddel ezelőtti énjétől.

Harmadik rész, 9.44 perc

Mi minden határozza meg, hogy hová, hogy mekkora, hogy milyen lakásba költözünk?

Mennyit számít a pénz? Mekkora szerepe van/lehet a csendnek, a forgalmas város helyett a jobb levegőjű agglomerációnak? Ki az, aki a városból költözik a hegyekbe, s ki az, aki onnan költözik a belvárosba?

Eddig főleg arról beszélgettek vendégeink, hogy mi mindenről lehet lemondani – most a másik irányból indulnak: mi az, amiről semmiképpen ne mondjunk le. Kinek mennyire fontosak a tárgyak? Baj-e, ha választani kell a megszokottak közül? Gereben Gábor szerint nem a tárgyak használati értéke a legfontosabb, hanem az, hogy melyikhez milyen emlékek kötődnek. Csanádi Judit azt mondja, hogy amihez igazán kötődünk, attól nem szabad megválni: az ilyen tárgyak úgyis megtalálják a helyüket új életünkben is.

Negyedik rész, 14.24 perc

Az utolsó részben vendégeink próbálnak hasznos tanácsokat adni azoknak, akik váltás előtt vannak. Például azt, hogy ha tehetik, kérjenek tanácsot szakembertől – nem biztos, hogy a hozzá nem értő megtalálja egy adott tér legügyesebb kihasználási módját. És bíztatni is, hogy a váltás sok várt vagy váratlan örömöt is hozhat! Anyagiak terén is, hiszen olyan dolgokra is jut esetleg pénz, amire eddig nem, de még inkább abban, hogy kiderül: hiszen meg tudjuk csinálni! Tudunk még új dolgokba kezdeni, terveket szőni, s azokat megvalósítani.