04.17-adás - Lakatos Péter professzorral és Kánya Katával
Létrehozta: admin (2013. április 17. )Utolsó hozzászóló: admin (2013. április 17. )
Társkeresés 50 fölött. Hol lehet találkozni, ismerkedni? Mit akarunk egymástól ötven fölött? Mást jelent-e nekünk a társ, mint a fiatalabbaknak? Vannak-e még illúzióink? És milyen a valóság? Kire vár egy nő és kire egy férfi, ha már nem akar közösen egzisztenciát, családot építeni? A Nagy Generáció második vendége ma Kánya Kata.
Megszoktuk, hogy az orvosi vizsgálatok – egyre nagyobb pontossággal és biztonsággal – megmutatják, hogy szenvedünk-e valamilyen betegségben. Egy új vizsgálattípus azonban ennél mélyebbre nyúl: génállományunkat elemezve azt is meg tudja mutatni, hogy mely betegségekre van hajlamunk, mire kell jobban vigyáznunk, mint másoknak.
Vér, vizelet, nyál, hajszál – mit vizsgál manapság a genetikus?
Mi az a tumormarker? Mire jó, s mire nem alkalmas? A vastagbéldaganatok rejtelmes világa. Milyen – olykor kellemetlen vagy fájdalmas vizsgálatokat lehet ma már kiváltani modernebb eljárásokkal?
Ön szeretné-e tudni, hogy genetikai öröksége miatt nagyobb valószínűséggel kap majd mellrákot vagy infarktust? Sokan inkább nemmel válaszolnak (ki szeretne a halál árnyékában élni?). De akkor is nemmel válaszolna, ha az orvos a diagnózis mellé (amely sosem azt mondja: ön meg fog betegedni, csak azt: hajlamosabb rá, mint mások), tanáccsal is szolgál, hogy a bajt hogyan tudja elkerülni? Márpedig a Lakatos Péter professzor által vezetett Pentacore laboratórium éppen ezt nyújtja, mégpedig világszínvonalon.
Mikor érdemes ilyen vizsgálatot kérni: fiatalon vagy inkább idős korban?
Mi az, amit az orvos már a magzatvízből is meg tud mondani?
Lakatos Péter laborja világcsúcstartó: ma ők tudják a legtöbb – 750 féle –betegség hajlamát megállapítani.
Nagyon sokan keresnek új párt maguknak ötven fölött. De mit is keresünk ilyenkor – kérdi Mélykuti Ilona Kánya Katát, aki évek óta működtet társkeresőt. – Ez egy fáradt generáció! – mondja Kánya Kata. Életünk derekán jött a rendszerváltozás, s nagyon sok embernek kellett új életstratégiát kigondolnia, megvalósítania. Ez elvitte mentális és fizikai energiáink túlnyomó részét. Az elválás elvileg persze lehetne mindössze a továbblépés lehetősége is, de a legtöbben kudarcként élik meg, s nagyon nehéz ebből a startlyukból elindulni. Ki milyen vágyakkal, elképzelésekkel indul neki a keresésnek? Melyek a jó- s melyek a rossz stratégiák?
Magyarországon 54% a válások száma – és ebben nincsenek benne a szétment élettársi kapcsolatok. Ezt a borzalmasan magas számot jelentősen lehetne csökkenteni 80 százalékkal!!), ha a TB finanszírozná a párterápiákat, de erre egyelőre esély sincs – hiába kimutatható, hogy gazdaságilag is megérné a társadalomnak.
Túl a társadalmi kesergésen: mit tehetünk mi magunk? Miben jobb az ötvenes társkeresők helyzete, mint a fiataloké? Az anyagi függetlenség, a kötöttségekből (gyereknevelés) való kiöregedés sokat segíthet is, ha valaki rájön: érdemes önmagával törődnie, nem kell szégyellnie, hogy örömökre vágyik – és mindez még akkor is haszonnal változtathatja meg életünket, ha nem jön a nagy Ő. Persze ha tényleg alkalmasak vagyunk már egy új kapcsolatra, akkor miért ne jönne?