03.12-i adás - a világjáró Somóval

Létrehozta: admin (2014. március 12. )
Utolsó hozzászóló: admin (2014. március 12. )
Egy ember, aki tinédzser korában elhatározta, hogy soha nem megy nyugdíjba. Tengerésztisztként végzett, navigációs mérnökként külföldön élt, részt vett antarktiszi expedíciókban, segítette tudósok, filmesek, többek között Attenborough munkáját. A rendszerváltás után nem sokkal hazaköltözött, újságíró lett. Ha külföldön marad, senki nem lepődik meg azon, hogy 70 évesen is dolgozik. Itthon sajnos egyre többször találkozik az életkori diszkriminációval. A NG vendége Somogyvári D. György, Somó – turisztikai újságíró.
Első rész, 11.48

SomóA világjáró Somó először nem életéről beszél, hanem arról, mikor néz ki jól egy hatvan körüli nő. Aki neki akar tetszeni, az sportoljon, járjon farmerben, legyen rövid, festetlen haja, s ne nagyon fesse magát. Az ilyen nők után ma is megfordul. Innen egy gyors kanyarral arról beszél, hogy hiába érzi úgy 73 évesen, hogy előtte az élet, a világ nemigen akceptálja ezt. Aztán a történet elejére kanyarodunk, s megtudjuk, hányféle szakmát tanult meg Somó, hányféle munkát végzett már a kezdetektől, amikor topográfusnak tanult, egészen addig, míg nemrégiben felsőfokú nyelvvizsgát és sikeres idegenvezetői vizsgát tett. És a hazatelepedés utáni kalandok: Kommunikációs Főiskola, s a Bálint György újságíró iskola.

Második rész, 11.05

Időben ismét visszaugrunk: Somogyvári D. György 28 éves korában úgy dönt, hogy a szabadságot választja. Hajósinasnak állt, onnan járta be szamárlétrát: matróz, kormányos, hajóstiszt. Magyar tengerjáró hajókon szolgált, s szállított mindent az élelmiszertől a fegyverig. Miért volt a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején az élet császára itthon a tengerész? S ha az volt, Somó miért disszidált? Hogyan lett a magyar tengerészből tengerkutató és olyan navigációs mérnök Dél-Afrikában, aki a több tucat sarkvidéki expedícióban vett részt?

Harmadik rész, 11.59 perc

Mennyire szerethető az Antarktisz? Milyen egy olyan világban élni, amelynek mintha nem is lenne köze a föld lakott részeihez? Hogyan lesz a kristálytiszta levegőben, a néma csendben eltöltött hetek-hónapok élményeiből valamiféle spirituális érzés, olyan, amit csak átélni lehet, elmesélni nem? Mi szüksége van egy tisztnek, hogy targoncavezetői képesítése legyen? Milyen élni, dolgozni az éjszaka nélküli, mínusz 20-30 fokos hidegben? Somónak a legnagyobb élmény mégis az volt, ha néha elkódoroghatott a semmibe, élvezhette a csendet, a magányt. És milyen volt Dél-Afrika? 1995-ben már új világ volt ott, Mandela volt az elnök, akivel kétszer is találkozott.

Negyedik rész, 12.42 perc

SomóMilyen volt fehér embernek – de magyar fehér embernek – lenni Dél-Afrikában, ahol a hajdani apartheid embereivel szemben persze hatalmas indulatok feszültek? Hogyan ment végbe a rendszerváltás ott? Miért érzi úgy Somó, hogy ott jobban előkészítették azt, mint Magyarországon? S miért érezte azt 2004-ben, hogy itt az ideje hazajönni? 62 évesen tehát hazajött, s (ismét) új életet kezdett. Lett belőle turisztikai újságíró, utazott, írt – ismét pompás évek jöttek. A gondok csak most, hetven fölött kezdődtek. És nem vele, ő még bírja, bírná – ha a gyanakvó külvilág adna lehetőséget továbbra is.