04.30-i adás - a Pacsirta Rádióról

Létrehozta: admin (2014. április 30. )
Utolsó hozzászóló: admin (2014. április 30. )
Február 1. és április 12. között szólt a Pacsirta rádió az interneten. Két és fél hónap alatt nyolcvankilencen dolgoztak, önkéntesen. A rádióműsort készítők túlnyomó része valaha a Magyar Rádióban dolgozott, ahol nemcsak a szakmát, hanem az ügyek melletti elkötelezettséget is megtanultuk. Mi minden kellett ahhoz, hogy megszólalhasson a Pacsirta? Logisztika, műsorszerkezet, technika? Ebben az adásban régi kollégáimmal, Pataki Ágival, Fodor Jánossal és Pogány Györggyel, a Pacsirta rádió három mindenesével beszélgetek.
Első rész, 10.55 perc

 A Pacsirta mindenesei
Mi volt az a belső kényszer, ami miatt Fodor János úgy érezte tavaly nyáron, hogy tenni kéne valamit? Az meg csak természetes, hogy egy valahai rádiós, ha tenni akar valamit, hát rádiót próbál csinálni. A másik alapítót, Pogány Györgyöt, aki végül a lakását adta oda erre az időre, persze szintén a tenni akarás motiválta. Mint ahogy a többieket is, akik két és fél hónapon át dolgoztak lelkesedésből, elkötelezettségből egy ügyért – s persze a rádiózás öröméért is.

Második rész, 11.51 perc

A Magyar Rádióban nevelkedett, s ott szocializálódott emberek a Pacsirtában persze nem csak értelmes elfoglaltságot, tenniakarásuknak terepet kerestek, hanem közösséget is. Milyenek voltak a hétköznapok a Pogány-lakásban? Mi mindent kellett átalakítani, hogy végül három stúdió is működjön? A hely nélkülözhetetlen, de önmagában kevés. Szék, mikrofon, számítógép, mindenféle technikai eszköz végül nem pénzért, hanem ajándékba vagy kölcsön született. Mint ahogy a munka is. Ami azonban nagyon gyorsan kiderült: ez korosztályos rádió lesz. Nem csak azért, mert az idősebbek engedhetik meg maguknak, hogy ingyen dolgozzanak, hanem mert a fiatalabbak féltek. A technika és a lelkesedés mellett mi kell egy internetes rádióhoz? Milyen törvények, szabályok vonatkoznak rá?

Harmadik rész, 10.10 perc

Az elvek után a napi gyakorlat: hogyan állt össze a napi adás? Kinek mi volt a dolga? Mit csináltak azok, akik hetente egy-két műsort készítettek, s mi mindent kellett megcsinálnia az alap-stábnak: műsorszervezőnek, gyártásvezetőnek, technikusnak, szerkesztőknek? Milyen volt a hangulat? Más időpontban hallgatják-e az emberek az internetes rádiót, mint a megszokottakat? Milyen előnyei vannak egy ilyen rádiónak – miközben persze (ma még) óriási hátrányból indul? A Pacsirta nem csak műsorkészítőit, hanem hallgatóit tekintve is korosztályos rádió volt. Mit kellene másképp csinálnia annak, aki ugyanezzel a céllal a fiatalokat akarja elérni?

Negyedik rész, 10.38 perc

Korosztályok: ki hallgat ma rádiót? Milyen szokásai vannak a tizenéveseknek, honnan szerzik információikat a huszon- és harmincévesek? A Pacsirta ugyan az interneten szólt, de az ott elhangzott műsorok bármely hagyományos rádióban szólhattak volna. Viszont a műsorok (és maga az ügy) aztán önálló életet kezdtek a Facebookon, ahol csoportok alakultak, viták folytak, beszélgetések – s ez az „utóélet” legalább annyira fontos volt, legalább annyi embert elért, mint maga az adás. Végül a pénz – illetve annak hiánya, amely miatt a Pacsirta csak meghatározott időre szervezhette meg magát, de amely így is nagy ívű civil kezdeményezésként tudott felmutatni műsort, elkötelezettséget, közösséget.