07.02-i adás - világbajnok szenior kosárlabdázókkal

Mindig nyerni indulnak? – hangzik a kérdés, amire nem mindenki egyformán válaszol. Van, akinek a közös játék a legfontosabb, de van, akit a pályán ma is a győzni akarás hajt. De hogyan lesz egyáltalán csapat, s a csapatokból közös játék, majd a válogatott? Hogyan és miből lehet eljutni világversenyekre? Ki hogyan kezdte újra hosszú kihagyás után a szenior kosárlabdát? Mik keresett, s mit talált?

A stúdió három vendége tavaly világbajnoki aranyat nyert Torinoban. Hogy indult a nemzetközi karrier? Milyen út vezetett (négy év alatt) a világbajnoki aranyig? Hogyan szervezik ezeket a szenior tornákat? Milyen a hangulata, szellemisége az ilyen világversenyeknek? Lazább vagy feszültebb a hangulat, mint régen? Hogyan fogadta Torino a kosarasokat? Ismét haza: milyen lehetőség van a felkészülésre? Hány edzés fér bele egy hétbe? Mi az, ami miatt egyre fáradtabban, olykor már fájdalomcsillapítóval, de mégis jó menni edzésre, meccsre?

Én megőrülnék, ha nekem órákig futnom kellene egyedül – mondják azok, akik számára egyedül a csapatjáték elfogadható, izgalmas, élvezetes. Ebben a korosztályban sem ritka a durva játék, ezért az első cél: meccs után egészségesen, sérülés nélkül kell lejönni a pályáról. Mit hoz magával, aki hosszú éveket töltött a versenysportban? Milyenek az ízületek, mennyire fárad el a szervezet? Lehet-e idős korban kezdeni a kosárlabdát?

Retró, Budapest Kolibri, Valami Rózsaszín ­– csak néhány csapatnév, ami mutatja: jó kedvvel is bírják még a szenior lányok. Vendégeink például legutóbb Turbó Csigák néven léptek pályára Szabadkán.
Mennyit változott Magyarországon a kosárlabda világa az elmúlt évtizedek alatt? Miért nincsenek ma nagy egyéniségek, példaképek? Milyen az utánpótlás? Mennyit mozognak a mai gyerekek, s mekkora veszély a sportra a számítógép, a telefon, s az, hogy ma már a szülők számára sem természetes, hogy a gyerek sportoljon?