04.15-i adás Budavári Zitával, a Bölcső Alapítvány vezetőjével és Cseres Judit pszichológussal

– 1994 februárjában volt egy borzalmas hét – mesél indítékairól a műsor elején Budavári Zita. – Ezen a héten a TV Híradója minden este beszámolt egy-egy elhagyott, halott csecsemőről. Ekkor úgy éreztem, hogy valamit csinálnom kell – csak épp nem tudtam, hogy mit. Egy évig tartott, amíg megszületett a Bölcső Alapítvány, amelynek az volt – ma is az a célja, hogy ilyen esetek ne fordulhassanak elő. Cseres Judit könyve, az Eltékozolt újszülöttek ugyan csak 2000-ben jelent meg, de a csecsemőgyilkosságok hátterét kutató könyv anyagát sok évig gyűjtötte. Félelem, magárahagyottság, információhiány – mi vezet arra anyákat, hogy elpusztítsák magzatukat?

Van-e annál rémesebb történet, mint hogy egy férj tévét néz, miközben a másik szobában szül a felesége? – kérdezi Cseres Judit pszichológus, a Bölcső Alapítvány kurátora. Hogy szülés után beviszi valaki az újszülöttet egy kórház alagsorába, s otthagyja egy padon? De mi vezet idáig? Hogy vezet tragédiához az információhiány, a kommunikációképtelenség, a kulturálatlanság? Hogy lehet, hogy a tragédia után a társadalom és a jog csak az anyát ítéli el, az apát, a férjet nem?

Hogy mit változott húsz év alatt a társadalom ezekben a kérdésekben? ­– Semmit! – mondják a szakemberek. És hogy milyen volt elindítani a Bölcső Alapítvány két évtizede? – Mintha követ dobtam volna az állóvízbe – mondja Budavári Zita. A rendszer nem akart befogadni, a szakemberek nem segítőt, hanem ellenséget láttak bennem. Én eleinte egyáltalán nem akartam örökbefogadással foglalkozni, de azt láttam, hogy olyan lassan forognak a kerekek, hogy az újszülött legalább egy évig bennragad a rendszerben – már ha kikerül belőle egyáltalán. Hogyan kerülnek az Alapítványhoz azok az anyák, akik aztán az ő segítségükkel szülnek? Mi az a nyílt örökbefogadás? Honnan kerülnek az örökbefogadók, s miféle gyermekkereskedelem indult meg az internet segítségével?

A műsor utolsó részében arról beszélnek a szakértők, hogy mi az előnye a nyílt örökbefogadásnak, s hogy mit veszíthet, aki rábeszélésre vagy más okokból a Bölcsőnél szüli ugyan meg a gyermekét, de aztán másképp adja örökbe. De kik az örökbefogadók? Vannak országok, ahol sokan karitatív okokból vesznek magukhoz csecsemőt, de ez Magyarországon elenyésző: mindössze fél százalék. Nálunk gyakorlatilag a meddő párok keresnek így gyereket maguknak. Milyen konfliktusok kísérik a folyamatot? Mennyire felkészültek, mennyire tudatosak az örökbefogadók? S milyen drámákat hozott a Polgári Törvénykönyv megváltoztatása, amely szerint a születés után hat hétig az örökbeadó anya meggondolhatja magát? A Bölcső Alapítvány honlapját itt érik el.