05.27-i adás az író-költő-tudós Géczi Jánossal, akinek nemrég jelent meg új kötete.

Biológusként végzett, de író akart lenni. Amikor berobbant a hazai irodalmi életbe, igazi botrányt kavart. Első írását, amely narkósokról szólt, a Mozgó Világ hozta le – be is tiltották a lapszámot. A Vadnarancsok első kötetét 1982-ben adták ki: három napig lehetett kapni, aztán visszavonták. A két könyv cenzúrázatlan formában csak a rendszerváltás után jelenthetett meg. Géczi János ma úgy látja, hogy a hirtelen ismertség inkább ártott neki, mint használt: hőbörgőnek tekintették, s a rendszerváltásig érezte magán azt a bizonyos figyelmet, amivel a rendszer illette kritikusait. A negyed utolsó két percében arról beszél, hogy miért pont az ő korosztálya érzékeny különösen a társadalmi problémákra, s miért ők publikálnak sok műfajban és sokat.

Bár Géczi János az elmúlt évtizedekben írt verset, esszét, tudományos könyveket, most megjelent kötete, a Bunkerrajzoló, ismét szociográfia A Vadnarancsok után egy veszprémi alternatív zenekar, a Vad Fruttik frontembere, Likó Marcell mesélt hosszú heteken át életéről. Megismerkedésükről, a Pannon Egyetemen félévente megrendezett „Éjszakai Egyetemek”-ről, s egy újabb „elveszett nemzedékről” beszél a szerző. És arról, miért érzi magát is felelősnek azért, hogy közel három évtized után még mindig itt tartunk.

A költő és szociológiai könyvet kiadó Géczi János mindeközben tanszéket vezet Veszprémben. Mégpedig nem az irodalomtudományit, hanem az Antropológia és Etika tanszéket, amin belül élettudományokat (is) tanít. Fontos, hogy nála az etika nem filozófiai diszciplína, hanem egy összetett fogalom, amelyhez sok tudomány teszi hozzá a magáét. De ezen a tanszéken van éghajlatkutatás és humánetológia, történelem és filozófia: az elmúlt tíz-tizenkétezer év megannyi folyamata és mozgatórúgója előkerül. Milyennek kellene lenni Géczi János szerint az iskolának? Mit kellene tanítani és hogyan? És mennyire tudják használni a náluk szerzett tudást későbbi életükben az ő tanítványai? De Géczi nem csak irodalmat és, tudományt ír, lapot is szerkeszt – pontosabban főszerkeszt, mégpedig a lassan negyedszázados Iskolakultúra című lapot.

Hol, s hogyan ír Géczi János? Mit jelent neki a tenger és a kabóca? Miért a mediterránum része neki Veszprém, s miért kiemelt fontosságú maga a mediterrán vidék, ember és történelem? Mennyire alakítja környezetét az ember, s mennyire alakítja a környezet az embert? S hogy az irodalmár Géczi kit tekint példaképnek? Lénárd Sándor, Szerb Antal, Csányi Vilmos neve hangzik el, mert ők azok, akik nem csak a társadalmat látták, hanem a társadalmat teremtő környezetet is. Ez szembe megy a hagyományos európai szemlélettel, amely önmagát mindenek fölé helyezi, s az ettől eltérőt elutasítja, kiveti.
De nehogy azt higgyék, hogy már minden oldalát megismerték a művelődéstörténész-antropológus-egyetemi tanár Géczi Jánosnak! Az utolsó percekben szót kap a József Attila díjas költő is – mert az is ő.