11.18-i adás Kováts Adéllal, a Radnóti Színház leendő igazgatójával

Hogyan született, s izmosodott meg Kováts Adélban az elhatározás, hogy belevág, s megpályázza a Radnóti Színház igazgatói posztját? Milyen kockázatokat kellett vállalnia a sikeres színésznőnek, ebben a férfiak által dominált szakmában? Mi változott meg életében, amikor úgy döntött, hogy megfogadja Bálint András javaslatát? Milyen elvárásoknak kell majd megfelelnie – és akar-e minden elvárásnak megfelelni? 

Sokan, sok helyen és sokféle hangsúllyal emelték ki, hogy Kováts Adél pályázatában mennyire kiemelt szerepet kapott, hogy fontosnak tartja női szerzők és női rendezők foglalkoztatását. Ebben a részben arról is beszél, hogy mit jelent ez számára. Hogy nem készül szirupos-púderes előadásokra, viszont igenis hangsúlyosabb női jelenlétet akar az alkotók kiválasztásában. És arról is, hogy milyen volt életében először pályázatot írni, s kiválasztani azokat, akiktől a legtöbb segítséget reméli.

Jövő év februárjában veszi át Kováts Adél a Radnóti Színház vezetését. Mi marad változatlan, s mit akar megváltoztatni? Hogy lehet új, fiatalabb közönséget (is) odacsábítani, miközben a törzsközönséget (70%-a nő) is meg kell tartani? Mekkora a verseny a budapesti színházak között? Miért nem szabad nyilvánosságra hozni az összes tervet – hiszen közben két évre kell előre látni? Volt idő, amikor homogén közönsége volt a színháznak, de ez mára megváltozott. Hogyan lehet majd a különböző ízlésű, igényű emberek tetszését elnyerni? És hogyan illik ebbe a képbe, a Sirály, amit az új direktor meg akar szerezni a színház számára?

Kováts Adél nem csak színész és színigazgató. Ő a jószolgálati nagykövete a Bethesda kórháznak, s neki is sok munkája van abban, hogy holnap nyílik meg ott az Anyák Háza. Két év alatt sikerült egy, a kórház területén lévő épületből kialakítani tíz olyan szobát, ahol ezentúl olyan nők vagy családok kapnak szállást, akiknek a gyermeke hosszabb kórházi kezelésre szorul. A műsor utolsó részében arról beszél, milyen egészségügyet szeretne látni Magyarországon – és persze arról, hogy milyen színházat a Nagymező utcában.