02.24-i adás Ferkai András építészettörténésszel

Létrehozta: admin (2016. február 24. )
Utolsó hozzászóló: admin (2016. február 24. )
Hogyan értelmezzük a nemzeti fogalmát az építészetben? Miért kell műemléknek nyilvánítani és védeni a hatvanas, hetvenes évek épületeit? Mi a lényegesebb: egy épület művészeti értéke vagy a használhatósága? Milyen következményei lehetnek annak, hogy 300 négyzetméternél kisebb építmények terveit a jövőben nem kell engedélyeztetni? A Nagy Generáció mai vendége Ferkai András, Ybl-díjas építészettörténész, a MOME Disegn és Művészettörténet tanszékének vezetője.
Első rész, 9.33 perc

Ferkai AndrásA 80-as években kezdtem foglalkozni a két világháború közötti időszak magyar építészetének eszmetörténetével – meséli Ferkai András, magyarázva, hogy akkor egészen mást jelentett még a nemzeti jelző, mint ma. – Őt az érdekelte, hogy miféle értelmezési voltak a 20-as, 30-as években a nemzeti építészetnek, s persze izgalmassá tette a kutatást, hogy akkoriban a forrásmunkák jó része a Széchenyi Könyvtár zárolt – csak külön engedéllyel kutatható – részlegében voltak. Milyen folyamatokat indított el a 19. század vége felé Lechner Ödön, s hogyan folytatta azt Koós Károly? Hogyan fonódott össze építészet és politika? Mikor voltak az ideológiai viták a leghangosabbak?

Második rész, 13.45 perc

A nemzeti építészet különböző felfogásairól szóló vitákat a 20-as évek elején nagyon megváltoztatta a konzervatív szellem magyarországi megjelenése. Nem sokkal később lépett színre aztán az az építész-generáció, amelynek erős szociális elkötelezettsége volt, s amelynek tagjai nem csak a nagyvárosok, hanem a falvak építészetével is foglalkoztak. Milyen gondolatok, stílusok születtek ebben az időben, s hogyan lett ezekben ismét fontos a politika? Mit hozott a magyar építészetben a felszabadulás, s milyen csírákat ölt aztán meg a 48-as fordulat?
Egy nagy ugrás: a rendszerváltozás. Milyen változást hozott a hirtelen beáramló külföldi tőke igénye? Plázák, hatalmas irodaházak – mit hoztak a 90-es évek?

Harmadik rész, 10.52 perc

Mikor és hogyan ért Magyarországra az a gondolat, hogy nem csak az évszázadokkal ezelőtt épített palotákat, templomokat kell megőrizni az utókornak, hanem a közelmúlt építészeti lenyomatait is? A DoCoMoMo néven ismert nemzetközi mozgalom a 80-as években indult, s azt keresi, hogyan lehet megőrizni olyan, gyakran már funkciójukat vesztett épületeket, mint egy-egy megüresedett gyár, vagy állomás. Itthon Ferkai András sok éve dolgozik (persze másokkal együtt) azon, hogy ne tűnjenek el nyomtalanul olyan épületek, mint például a Római part csónakházai, lakótelepek, ipari épületek. Ezekkel a kísérletekkel akkor sem arattak sok sikert, amikor még volt Országos Műemlékvédelmi Hivatal, ma még kevesebb reményük van – bár Zuglóban például sikerült védetté nyilvánítani egy, az ötvenes években épült szocreál lakó-együttest.

Negyedik rész, 11.03 perc

A műsor utolsó részében folytatódik a beszélgetés arról, hogy a közelmúlt emlékeiből Mit és miért (lenne) érdemes megvédeni, s hogy a védelem mit is jelentene. Amit aztán biztos senki nem akarna védetté tenni: a magyar lakótelepek. Milyenek épültek a 60-as, 70-es, majd a 80-as években? Melyek váltak mára szinte teljesen lakhatatlanná, s hol születtek ma is élhető körülmények?
Az utolsó percekben ismét a múlt: Ferkai András 1995-ben megjelent könyve, a Buda építészete a két világháború között. Mikor népesült be a budai dombvidék, s milyen stílusban építettek annakidején? Mi maradt meg mára a hajdani villákból? S milyen épületek születnek majd, ha – az új szabályozás szerint – a 300 négyzetméternél kisebb alapterületű házakhoz már nem kell engedélyt kérniük az építtetőknek?