03.09-i adás Szalkai Zoltán független filmessel

Létrehozta: admin (2016. március 09. )
Utolsó hozzászóló: admin (2016. március 09. )
Magát leginkább felfedezőnek tartja a zord tájak, Szibéria és Alaszka szerelmese. A dokumentumfilmek, amelyek a barangolások alatt születnek, adják a kapaszkodót, a célt, hogy el lehessen indulni. Videokamerájával gyalog járta végig a Gulag büntetőtáborait, hogy pontos látleletet készítsen az egykori foglyok életéről. Alaszkában is forgatott, ahol az ott élő emigráns magyarok történeteit rögzítette. A tajgán is otthon lévő utazó gyermekei születése óta egy százlelkes nógrádi faluban él, ahol most gazdálkodni készül. Onnan járja a világot a Nagy Generáció mai vendége, a független filmes Szalkai Zoltán.
Első rész, 09.13 perc
Szalkai ZoltánA Gulág borzalma ma is él, hiszen a történetek velünk élnek. Még mindig nagyon nehéz végiggondolni, hiszen személyes életünkben is jelen van. Sok tekintetben módosítanunk kellene a véleményünket a múltról, a Gulágról, de ezt nagyon nehéz megtenni, ráadásul minden politikai oldal a saját szája íze szerint írja át a történelmet. Szalkai Zoltánt mindig is az emberi sorsok érdekelték, s ez a kíváncsisága még a nyelvi nehézségeket is legyőzte, interjúalanyai megnyíltak előtte, meséltek életükről. A rendező mesél a kezdetekről, s arról, hogy miért vágott bele a Gulág történeteit feldolgozó hatalmas munkába.
Második rész, 13.47 perc

2000-ben kezdődött a nagy kaland. Szalkai ekkor már jól ismerte Szibériát, egyre jobban foglalkoztatta az hajdani munkatáborok világa, míg egyszer csak pénzt és lehetőséget kapott első ilyen filmje leforgatására. Hogyan kereste, s hogyan találta meg saját film-nyelvét? Az első film Rózsás János hajdani viszontagságait, annak helyszíneit mutatta meg, s azokat az embereket, akik ma élnek ott, a ma is börtönként működő hajdani láger környékén.

Harmadik rész, 12.50 perc

Szalkai ZoltánEgyedül utazni Szibériában – nem sokan vállalnák. De Szalkai Zoltánnak nem csak életben kellett maradnia, hanem közben filmet is kellett forgatni, úgy hogy nem volt előkészítő stáb, amely megszervezte volna az utat és a beszélgetéseket. Az egymást követő utazások során egyre inkább megismerte és megszerette a tajgát és az ott élő embereket. Úgy érezte, otthon van ott is. – Néhány száz évvel ezelőtt valószínűleg felfedező lett volna belőlem – mondja Szalkai. Kilenc filmet forgatott a szibériai táborokról, s közben annyira megszerette a tájat, hogy úgy érezte, Amerikában is fel kell fedeznie, meg kell ismernie a Szibériához hasonló tájakat. Ezért ment Alaszkába, ahol szintén a világvégi kis településeket, az ott élő embereket kereste – és találta meg. 

Negyedik rész, 11.03 perc

Szibéria és Alaszka: mi a különbség és mi a hasonlóság. Szalkai Zoltán szerint a táj, a természet szinte megegyezik – a két világ lakói között persze sok a kulturális különbség. Hol és mennyire barátságosak az emberek? Milyen idegennek lenni Amerika zord tájain, s milyen Oroszországban?
Amikor gyermekei születtek, Szalkai Zoltán egy kis nógrádi faluba költözött. Fontos neki a gazdálkodás: legeltetéssel kezdte, most gyümölcstermesztéssel akar kísérletezni. A filmezést azért nem akarja abbahagyni, de most más dolgok foglalkozatják – és ő mindig a belső hangokat követi.