04.27-i adás Orbán Júliával

Létrehozta: admin (2016. április 27. )
Utolsó hozzászóló: admin (2016. április 27. )
Nagyon erős, saját útjukat járó férfiak mellett élt. Nevelőapját, Kadosa Pált nem ő választotta, de a másodikat, Orbán Ottó költőt igen. Gyermekkorától a magyar kultúra legbelső körének részese volt, miközben – azért mert nem tartotta magát kiemelkedően tehetséges művésznek – műszaki ember lett. Hogyan formálták őt, és hogyan formálta ő a mindennapokat? Mennyire tudott önálló pályát építeni, és közben biztos hátországként, társként segíteni a nem könnyű fordulópontokon a XX. század egyik legnagyobb magyar költőjének, Orbán Ottónak? A Nagy Generáció vendége Orbán Júlia, ma is aktív mérnök-közgazdász.
Első rész, 11.03 perc

Orbán JúliaJúlia Szabóként született Aradon, de Romániából kiutasították őket, mert édesapja nem volt hajlandó felvenni a román állampolgárságot. Nem volt még két éves, amikor Budapestre költöztek, s a háború zűrös évei után itt kezdett el iskolába járni. Édesapja nem élte túl a munkaszolgálatot. Édesanyja a Zeneakadémián tanult, mestere Kadosa Pál volt, akihez aztán feleségül ment. Milyen apa, s milyen ember volt az akkor már híres Kadosa Pál, aki 1950-ben már sok híres művet tudott felvonultatni, Kossuth-díjat mégis az „Itt van május elseje” című dalocskáért és a Sztálin-kantátáért kapott?

Második rész, 11.20 perc

Milyen volt az élet a Kadosa-lakásban az ötvenes évek elején, s milyenné vált 56’ után? A Kodály-tanítvány Kadosa ekkoriban is a Zeneakadémia tanára, ahol olyan, később világhírűvé váló zenészek mestere, mint Kurtág György vagy Ligeti György. Hogyan alakult Szabó Júlia élete? Gimnazista korában már eldőlt, hogy ő nem lesz zenész, „civil foglalkozást” választ. S bár mindenki azt tanácsolta, hogy menjen bölcsésznek az ELTE-re, ő – talán hogy édesapja nyomát kövesse – vegyészmérnöknek tanult. Első állása a Diósgyőri Csapágygyár laborjában volt, de az annyira unalmas és lélekölő volt, hogy amint tehette, elmenekült onnan. 

Harmadik rész, 11.47 perc

A diploma előtt álló Szabó Júlia 1962-ben házasodott össze Orbán Ottóval. Nem volt könnyű az életük: a költőnek nem volt állandó állása, s a „szabadúszó” életmódot nemigen pártolta az akkori társadalom. Főleg nem, ha valaki, mint Orbán Ottó is, a saját útját akarta járni, nem pedig azt, amit a Párt kijelölt az embereknek. Ez nemigen tetszett a kultúra akkori vezetőinek, ezért versei csak nagyritkán jelenhettek meg, kötetei csak 3-4 évenként. Írott tiltólista persze nem volt, de a hírek terjedtek. Ahogy Aczél György mondta egyszer az apósnak, Kadosa Pálnak: ez a fiú nem a te utadat járja…
A kikövezett út helyett Orbán Ottó olyan emberekkel járt már ekkor is össze, mint Hernádi Gyula, Jancsó Miklós, Csoóri Sándor, Konrád György. A hetenkénti találkozások egészen a rendszerváltásig kitartottak – ha a belső viszonyok, a kapcsolatok, politikai irányultságok nem is maradtak változatlanok.

Negyedik rész, 10.22 perc

Mit jelentett az embereket összehozni akaró Orbán Ottó életében a mind durvábbá váló népi-urbánus ellentét? A katolizált zsidó apától és katolikus anyától származó költő hogyan reagált a mind nyíltabb antiszemitizmusra? Orbán Ottó 1981-től a Kortárs rovatvezetője, majd főmunkatársa lett, főleg prózai szövegeket gondozott, sok fontos művet segített az olvasókhoz. ’98-ban lett az Élet és Irodalom munkatársa. Orbán Júlia a műsor utolsó részében a költő és közös életük utolsó éveiről beszél, azokról az évekről, amelyben az elkeseredett és dühös Orbán Ottó már látta: ez a rendszerváltás nem hozta meg mindazt, amit ő is annyira várt és remélt.