06.15-i adás Halmos Tamással és Mező Róberttel a cukorbetegségről
Létrehozta: admin (2016. június 15. )Utolsó hozzászóló: admin (2016. június 15. )
Magyarországon jelenleg 750.000 a felismert, nyilvántartott cukorbetegek száma – mondja Halmos Tamás professzor. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy nagy amerikai felmérések bizonyítják, hogy csak a betegek feléről tudunk, akkor elég megdöbbentő már a másfél milliós adat. A betegek mintegy 90%-a az úgynevezett 2-es típusú, általában felnőtt korban jelentkező betegségben szenved. A professzor elmondja, hogy milyen tünetek, családi háttér, étkezési szokások esetén érdemes feltétlenül megmutatni magunkat az orvosnak. Mező Róbert, aki a diabeteszes lábakkal foglalkozó szövetség elnöke, ehhez még hozzáteszi, hogy nem csak a betegség, de annak szövődményei is ijesztőek: ma Magyarországon minden nap hét olyan ember lábát kell amputálni, aki a későn felismert (vagy fel sem ismert) cukorbetegség szövődményeként jutott ilyen helyzetbe. Apró sebek, zsibbadás, érzékenység, fájdalom hiánya – az orvosok sorolják, milyen jelekre kell figyelnünk, mi mindennel figyelmeztet szervezetünk a diabéteszre.
Miért a lábunk van ennyire fenyegetve? Mező Róbert doktor ezt is elmondja, s azt is, hogy mekkora baj, hogy mi magunk nem ismerjük fel az intő jeleket. S mekkora baj, hogy gyakran az egészségügyi szakszemélyzet –sőt, az orvosok sem ismerik fel időben a cukorbetegséget? Hogyan csökkentették Amerikában felére a cukorbajra visszavezethető amputációk számát, miközben nálunk háromszor annyit kell amputálni, mint az európai átlag? Reménysugár: azért már Magyarországon is elindult a szakápolók képzése!
Ha még nem rémültek halálra az cukorbetegség alattomos veszélyeitől, s a hazai, meglehetősen áldatlan állapotok ismertetésétől, hát vendégeink tudják még fokozni. Bár a láb bajairól már nem beszélnek, de szóba kerülnek az erekció zavarai, illetve ezek kapcsolata az elhízással és a cukorbetegséggel. Aztán hallunk a WHO prognózisáról, amely szerint a következő évtizedekben az egész világon növekszik majd a cukorbetegek száma. Ennek genetikai és társadalmi okai egyaránt vannak. De ha így van, akkor mit tehetünk mi?
És ha már betegek vagyunk? Meddig lehetünk meg gyógyszerek nélkül? Mikor kell tablettát szednünk, s mikortól szorulunk inzulinra? Mit lát a diabeteszesekkel foglalkozó Halmos Tamás, s milyenek a mindennapjai Mező Róbertnek, aki súlyos állapotban lévő emberek rehabilitációjával foglalkozik? A társadalomban nagyon sok lassú öngyilkos van – halljuk, s ezt úgy kell értenünk, hogy az orvosok napról napra szembesülnek azzal, hogy a betegek nem partnerek saját gyógyításukban, nem tartják be az orvos tanácsait. Persze az is igaz – teszi hozzá Mező doktor – hogy az orvosok maguk sem mutatnak jó példát, hiszen igen sok közöttük az elhízott, dohányos ember, s az orvosok maguk is kevesebb ideig élnek, mint élhetnének – ha követnék saját tanácsaikat.