Klubrádió, március 28-i adás

Éva hároméves volt, amikor először gondolt arra, hogy neki sok gyereke lesz, s gimnazista, amikor úgy gondolta, hogy emberekkel akar majd foglalkozni. El is végezte a pszichológiát, de sokáig mégis inkább üzletasszony volt, gyerekruhákat gyártott, s csak néhány éve fordult vissza a pszichológiához, az alváskutatáshoz.
Ilona útja is kacskaringós volt. Hiába, hogy már tizennyolc évesen riporter akart lenni, Vác akkor még sokkal messzebb volt Pesttől mint ma, s végül győzött a szülői kívánság. Lett Külker-főiskola, két nyelv, házasság(ok), gyerekek – közben nyelviskola, cipő-készítés és persze család, család, család. Csak negyven felett talált vissza az íráshoz, a riporthoz.

amelyben arról beszélnek vendégeink, hogy kinek mi adott lökést, hogy mai helyükre találjanak. Évát a cégét bedöntő gazdasági válság, s saját problémái tolták a pszichológia, az alvásterápia felé, Ilonát tulajdonképpen a váci egyházi iskolák visszaadásának módja feletti felháborodás segítette, hogy visszataláljon a régi álomhoz. Apropó álom! Igaz, hogy ötven fölött már rosszabbul alszunk? S ha igaz (igaz!), mi ennek a fiziológiai oka? Kinek mennyi alvás kell? Mennyire szokás kérdése, hogy hány órányi alvásra van szükségünk? Mi az a „hatékony alvás”?

Hogyan indult neki Fogarasy Éva az alvásterápiának? Mi is az a kronobiológia, a biológiai óra tudománya? Tanácsok alvásproblémákkal küszködőknek. Próbáljuk a természetes alvást közelíteni! Hogy ez mit jelent? Aludjunk az éjszaka óráiban, aludjunk sötétben (akkor termelődik az „alvás-hormon”, melatonin), próbáljuk legalább imitálni a számunkra elveszett alkonyt, az átmenet óráját (erre még egy napszemüveg is jó a lefekvés előtti tévézésre). Az utolsó másfél óra három csendje: fény-csend, gondolat-csend és persze hang-csend. Akinek gondja van az alvással, bátran pótolja a harminc fölött már egyre kisebb mennyiségben termelődő melatonint!

Matkovich Ilona nemrég Minőség újságírás-díjat kapott a Magyar Narancsban megjelent „Végvári légvár” című írásáért, amiben a 3 milliárd forintból megépült (és soha gazdaságosan nem üzemelt) Siklósi Termálfürdő történetét írta meg. Magyarországnak kivételesen sok termálvize van, miért hát, hogy az ezekre épülő fürdők történetében oly sok a kudarc? Van-e ma Magyarországon oknyomozó újságírás? Miért olyan keserves azoknak a megszállottaknak a munkája, akik ezzel próbálkoznak? Mi ad mégis hitet, örömöt ehhez a munkához?