10.02-i adás Somlai Judit és Szeifert György orvosokkal

Létrehozta: admin (2013. október 02. )
Utolsó hozzászóló: admin (2013. október 02. )
Az 1953-ban született Ratkó gyerekek idén 60 évesek. Időről időre meghívok valakit közülük, hogy adjon helyzetjelentést. Ma két különleges orvosi szakma fanatikus művelője, Somlai Judit szemész-neurológus és Szeifert György idegsebész mondja el, milyen álmokkal indultak el, mire számítottak annak idején, és hogy milyen küzdelmek árán, hol tartanak most. Mit látnak egyetemi évfolyamtársaik életéből, hogyan élnek az ehhez a korosztályhoz tartozó orvosok, milyen napi gondjaik vannak, hogyan képesek gyakorolni szakmájukat az egyre nehezebb akadálypályán, és hogy mit látnak maguk előtt.
Első rész, 12.22 perc

Somlai JuditMindkét vendég Debrecenben végzett, egy évfolyamon. A hét végén évfolyamtalálkozó volt, ezért először az ott szerzett friss élményeikről beszélnek. Arról, hogy milyen sok olyan doktornő van, aki idén elmehetne nyugdíjba, de hiába a fáradtság, a vágy – ezt nem engedheti meg magának. Hogy milyen körülmények között él ma orvos és beteg a mélyszegénységben élő falvakban. S hogy mit jelez, hogy azok az ápolónők, akik sok éve Erdélyből jöttek Magyarországra dolgozni, most mennek vissza – mert ott jobban megbecsülik őket. De azért nem csak a bajról beszélnek, hanem arról is, hogy milyen öröm volt találkozni azokkal, akik máig büszkén vállalják hajdani esküjüket.

Második rész, 13.19 perc

Szeifert GyörgyKi hogyan kezdte a pályát? Először Somlai Judit szemész-neurológus mesél arról, hogy miért tanult szemészetet és ideggyógyászatot együtt. Egy olyan szakmát, ami Magyarországon önálló területként nem létezik, pedig a határterületek nagyon fontosak.
Szeifert György kórboncnokként, patológusként kezdte a pályát. Mint mondja, neki mindig nagyon fontosak voltak a példaképek – orvosi szakmái választásánál is sokat számítottak professzorai.
Ők vajon lesznek-e példaképei a mai végzősöknek? Miért érzi úgy Somlai Judit, hogy a mai pályakezdőknek sokszor nincs lehetőségük a fontos, érdekes, de rosszul fizetett dolgokkal foglalkozni?

Harmadik rész, 13.15 perc

Somlai könyveTudjuk, a pénz kevés, de mennyire támogató, befogadó a pályakezdőkkel maga az orvostársadalom? Figyelnek-e a fiatalokra? És a társadalom? Hogyan fogadja be a beteg embert? Somlai Judit arról beszél, hogy a másságot oly nehezen elfogadó magyar társadalomban a látássérült embereknek a betegségükön túl mi mindennel kell megküzdeniük. De Somlai Juditnak azért is sokat kellett küzdenie, hogy megjelenhessen szerkesztésében az a könyv, a Neuroophthalmologia, amit több tucat orvos írt, s amiben összegzik mindazt, amit ők a szemészetről és a neurológiáról, pontosabban e két terület kapcsolatáról tudnak. A könyv egyébként elektronikus formában ingyen letölthető alapítványuk honlapjáról.
Szeifert György is egy könyvről, a saját, gammakésről szóló, Brüsszelben megjelent könyvéről mesél. Arról, hogy mi is az a gammakés (egy műtéti eljárás), hogy öt éven keresztül, a világ különböző helyein hogyan tanulta ezt az eljárást.

Negyedik rész, 10.18 perc

Szeifert CD-jeEz a rész meglepő módon zenével: orgonamuzsikával kezdődik. Aztán megtudjuk, hogy a felvételen Szeifert György játszik, méghozzá a Mátyás templom orgonáján, Bachot. Az orgonista elmondja, hogyan tanult ezen a különleges hangszeren játszani, s hogy hogyan fér be a napi tíz órát operáló orvos életébe még az is, hogy időnként koncerteket adjon.
Somlai Judit azzal zárja beszélgetést, hogy példákat sorol: olyan emberekről beszél, akik sokat tettek-tesznek azért, hogy a látók és nem látók világa legalább kicsit közeledjen egymáshoz.