2013.12.04-i adás az időskori versenyről, és egy esés-iskoláról

Létrehozta: admin (2013. december 09. )
Utolsó hozzászóló: admin (2013. december 09. )
Huszonötéves korunkban vágyaink 92%-a önmagunkkal kapcsolatos. Hatvan évesen már csak a vágyak 29%-a irányul az „én”-re, 32%-a a családra és 21%-a az emberiségre. Nem hanyatlás hanem fejlődés, változás életünk második fele. Hogyan változik személyiségünk, megannyi ambíciónk, a világlátásunk? És hogyan motivál bennünket a versenyszellem: akarunk-e még győzni? A kérdésekre mai adásunkban Fülöp Márta pszichológus professzor válaszol.
Mit tanít a szenior-eséstan? A balesetmegelőzés egyetlen alternatívája, hogy megtanuljunk törés és zúzódás nélkül a földre érkezni. Az esések iskolája tanítja az óvodásokat, a sportolókat, mozgássérülteket – és minket, akiket majd csak húsz év múlva fenyeget a combnyaktörés, de jobban tesszük, ha még idejében elkezdjük a felkészülést – állítja Dobrotka Béla dzsúdó-mester.
Első rész, 10.24 perc

Fülöp MártaFülöp Márta, az ELTE professzora már foglalkozott az idősek önképével, versenyszellemével. Most azzal kezdi, hogy az idősek már gyakran másképp nézik saját tevékenységüket. Kevésbé hajtja őket a verseny, többször érzik úgy, hogy ők már bizonyatottak, s a dolgokat sokkal inkább önmagukért csinálhatják, mint fiatalon. Ezeknek az embereknek nagy szabadságot ad ez a mentalitás. De persze nem mindenki ilyen: másokat idősebb korukban is inkább hajtja a bizonyítás kényszere. De milyen is a kutatók kor-skálája? Hány évet jelent a fiatal-idős kor, s hányat az idős-idős kor? Mely korban hogyan tekintünk magunkra, s mitől változik az önértékelésünk?

Második rész, 10.26 perc

A világban a ’80-as évek óta alaposan megváltozott az idősekről való közgondolkodás. Nálunk miért nem? Elsősorban azért – mondja Fülöp Márta – mert nálunk messze nem nőtt meg annyira a várható élettartam, mint például a skandináv országokban. Egy svéd vagy egy finn még 20-30 évet lát maga előtt hatvan évesen, ez nálunk sajnos messze nem így van. Persze a várható élettartam csak az egyik ok, legalább ilyen fontos, hogy a társadalom milyen közösséget, elfoglaltságot kínál az idősebbek számára.
Versengés idős korban? Igen, de nem feltétlenül olyan terepen, mint korábban! A verseny terepe lehet maga az egészség, a szabadidő értelmes eltöltése, akár a rejtvényfejtés is. Az persze kérdés, hogy miért tékozolja el a társadalom azoknak a magasan képzett embereknek a tudását, akik – jobb elfoglaltság híján fejtenek csak rejtvényt naphosszat.

Harmadik rész, 11.25 perc

Dobrotka BélaMi is az az eséstan? Mit tanítanak az esések iskolájában, ahol együtt dolgozik a műsor második felében megszólaló alapító, Dobrotka Béla dzsúdó-mester és Popol Beáta konduktor? A mester tíz évvel ezelőtt fogyatékkal élő gyerekekkel kezdett el foglalkozni Kaposváron, ahol ez a munka ma is szép eredménnyel folyik. Pestre kerülvén süket és vak gyerekeket kezdett el tanítani – a velük való foglalkozás vezette el Dobrotka Bélát ahhoz, hogy elkezdjen középkorú és idős embereket tanítani arra, hogy hogyan kell esni úgy, hogy az ne okozzon sérülést. Hogy erre mekkora szükség van, arra elég csak egy adat: évente százezernél több ember szorul kórházi ápolásra, mert elesik.

Negyedik rész, 11.30 perc

Popol BeátaHány féle esés van? Mi az a csúsztatott esés? Mit lehet megtanulni egy tíz órás tanfolyamon? Hogyan épül fel egyszerű mozdulatokból az a reflex-sor, amely megóv bennünket a sérüléstől? Mit mondanak azok, akik elvégezték? Mennyi bajt okoz idős korban a (balesettől való) félelem, s hogyan lehet legyőzni magunkban azt? A lényeg: az esést nem tudjuk megúszni, de azt megtanulhatjuk, hogy hogyan kerülhetjük el a hosszú kínlódással, orvosi beavatkozással járó baleseteket.