03.30-i adás az idősek diszkriminálásáról és Mandur László fotóiról
Létrehozta: admin (2016. március 30. )Utolsó hozzászóló: admin (2016. március 30. )
Mit keresnek egy magyar fotográfus képei egy chilei kórház onkológiai osztályának falán? Mi várta Mandur Lászlót a világ végéhez vezető úton Dél-Patagóniában? Az úton, amely a dél-amerikai kontinens legdélibb csücskéhez visz, ahonnan már nincs is tovább. A műsor második felében erről (is) beszélgetünk a fotográfussal.
Gondoltak-e már arra, hogy az egy bizonyos életkorban kötelezővé tett nyugdíjazás mennyire diszkriminatív? Hogy ugyanabba a Prokrusztész-ágyba kényszeríti a munkára vágyó, energiától duzzadót és azt, aki alig várja már, hogy elmehessen nyugdíjba? Jászberényi József szerint egy átgondolt, előkészített és személyre szabott szisztéma egyénnek és társadalomnak egyaránt hasznára lenne – de ennek belátható időn belüli megvalósulásában maga sem hisz. Mikor és miért alakult ki az ageizmus, és mennyire más a különböző országokban, különböző kultúrákban?
Az ember nem is gondolná, hányféle ága van az életkor szerinti diszkriminációnak! Hogy a munkával kapcsolatban előkerül, az természetes, de a szakember arról is beszél, hogy hogyan jelenik meg az ageizmus a családban, az egészségügyben vagy a médiában is. Hogyan lehetne változtatni a hazai áldatlan állapotokon? Hogyan lehetne elérni, hogy az idősödő generáció ne csak a választási kampányokban jusson eszébe a politikusoknak? És hogyan lehetne elérni, hogy maguk az érintettek elhiggyék: nem ért véget az életük, nem lettek fölöslegesek és értéktelenek csak azért, mert betöltötték a hatvanat!
Mandur László még a 70-es években ismerkedett meg chilei menekültekkel, akik a Pinochet-rezsim hatalomra kerülése után Magyarországon találtak menedéket. Most nekik köszönhette, hogy nem csetlő-botló turistaként utazott, hanem olyan emberekkel, akik megmutatták neki az ország nem könnyen megközelíthető részét. Mert a fotográfus ezt kereste: Patagóniát, az emberek által alig bejárt, alig élhető területet, a földrész végét, ahol mintha már a világ is véget érne. Gleccserek, hómezők, jégfalak, ragadozó állatok – a világ egy olyan szelete, amely tán látható a televízióban is, de megismerni csak személyesen lehet.
Mandur László Chilében készített képeiből mostkiállítás látható az Örkény Könyvesbolt fölötti Cultiris Galériában. A képeken szinte csak víz, állat, táj – embert csak egy fotón lehet felfedezni, ott is csak azért, hogy megérezzük, milyen óriási is a mögöttük lévő kék jéghegy. A beszélgetés végén arról beszél a fotográfus, hogy miért is fog gépet a kezébe, miért készít képeket, miért fontos neki ez az egész.
Aki még nézegetné Mandur László képeit, itt megteheti.
