Klubrádió, március 28-i adás
Létrehozta: admin (2012. március 29. )Két nagycsaládos nő, akik zsenge középkorukban váltottak szakmát. Az egyik üzletasszonyból váltott. Visszatért régi szakmájához, pszichológusként az álmatlansággal foglalkozik. A másik a kisvárosi, gyakorlatias, mindenhez értő feleség szerepéből képezte át magát - jóval negyven fölött - a nem kevés fáradtsággal és aprólékos munkával járó oknyomozó újságírásra. Az egyiknek hét, a másiknak 6 gyereke van. A műsor vendége ma Hermánné Fogarasy Éva alváspszichológus és Matkovich Ilona novellista, Európa-díjas újságíró.
Első rész, 12.13 perc

Ilona útja is kacskaringós volt. Hiába, hogy már

Második rész, 10.40 perc
amelyben arról beszélnek vendégeink, hogy kinek mi adott lökést, hogy mai helyükre találjanak. Évát a cégét bedöntő gazdasági válság, s saját problémái tolták a pszichológia, az alvásterápia felé, Ilonát tulajdonképpen a váci egyházi iskolák visszaadásának módja feletti felháborodás segítette, hogy visszataláljon a régi álomhoz. Apropó álom! Igaz, hogy ötven fölött már rosszabbul alszunk? S ha igaz (igaz!), mi ennek a fiziológiai oka? Kinek mennyi alvás kell? Mennyire szokás kérdése, hogy hány órányi alvásra van szükségünk? Mi az a „hatékony alvás”?
Harmadik rész, 10.46
Hogyan indult neki Fogarasy Éva az alvásterápiának? Mi is az a kronobiológia, a biológiai óra tudománya? Tanácsok alvásproblémákkal küszködőknek. Próbáljuk a természetes alvást közelíteni! Hogy ez mit jelent? Aludjunk az éjszaka óráiban, aludjunk sötétben (akkor termelődik az „alvás-hormon”, melatonin), próbáljuk legalább imitálni a számunkra elveszett alkonyt, az átmenet óráját (erre még egy napszemüveg is jó a lefekvés előtti tévézésre). Az utolsó másfél óra három csendje: fény-csend, gondolat-csend és persze hang-csend. Akinek gondja van az alvással, bátran pótolja a harminc fölött már egyre kisebb mennyiségben termelődő melatonint!
Negyedik rész, 12.34
Matkovich Ilona nemrég Minőség újságírás-díjat kapott a Magyar Narancsban megjelent „Végvári légvár” című írásáért, amiben a 3 milliárd forintból megépült (és soha gazdaságosan nem üzemelt) Siklósi Termálfürdő történetét írta meg. Magyarországnak kivételesen sok termálvize van, miért hát, hogy az ezekre épülő fürdők történetében oly sok a kudarc? Van-e ma Magyarországon oknyomozó újságírás? Miért olyan keserves azoknak a megszállottaknak a munkája, akik ezzel próbálkoznak? Mi ad mégis hitet, örömöt ehhez a munkához?
Kösz, Renee! Nem nézem meg....
Szemet gyönyörködtető, lelket felkavaró ez a clip....
Köszönöm az érdeklődést, örülök, hogy megismerhete...
Üdv,
szívesen megtanulnék tarokkozni, csatlakozné...
Rettenetesen gyenge előadás, senkinek sem ajánlom....