05.08-i adás Fenyő Mártával és Székely Eszterrel

Fogalommagyarázat: mi is az a polarizált fény? Fenyő Márta a nyolcvanas években kezdett el foglalkozni a témával, amikor csak annyit tudtak, hogy a lézerfény elősegíti a fekélyek gyógyulását. Először azt kutatta, hogy a lézer mely tulajdonága gyógyít – így jutott el a felismerésig, hogy a polarizált fénynek van gyógyító hatása. Ez akkor forradalmian új felismerés volt, amelynek elismeréséért sokáig kellett harcolni. Ma már nem azt vizsgálják, hogy a fény tényleg gyógyít-e, hanem azt, hogy mely hullámhosszak használhatók fel a legjobban.

Négy év, 11.390 kezelés, 768 beteg. Ezeket a számokat már dr. Madarasi Anna gyermekgyógyász főorvos sorolja, aki kórházi körülmények között vizsgálja a polarizált fény gyógyító hatását – a számok az általa felügyelt vizsgálatok számai.

Hangsúlyozza, hogy eredményeik tapasztalati eredmények, még nincs mögötte a tudományos feldolgozás, de számára nyilvánvaló, hogy légúti fertőzéseknél, allergiás megbetegedéseknél, ekcémánál és más bőrbetegségeknél jelentősen javítja a betegek állapotát.
A doktornő szavait Fenyő Márta annyival egészíti ki, hogy a fényterápia nem magát a betegséget/betegségeket gyógyítja, hanem a szervezet immunrendszerét erősíti meg annyira, hogy aztán az könnyebben győzze le a kórt. Azt külön is hangsúlyozza a feltaláló, hogy senki ne próbálja eldobálni gyógyszereit, mert helyettük itt a fényterápia! Ezt kiegészítő, segítő kezelésnek szánják. Végezetül néhány olyan területről beszélt (mint például a dohányzásról való leszokás lehetősége), amelynek kutatása még csak ezután kezdődik, de amelyekre nagy izgalommal vár.

Egy csengő hangú patológus, Székely Eszter. Ez persze önmagában kevés volt, de amikor 2005-ben úgy érezte, hogy kellene egy zenekar, hamar került két boncmester is (egy dobos és egy szaxofonos) – és onnan kezdve nem volt megállás. Illetve volt – a belső ellentétek miatt egyszer abbahagyták, de aztán egy radiológussal, egy gitártanárral és egy családorvossal kiegészítve újra kezdték, s egy éve már nem csak szakmai kongresszusokon, kollégáik szórakoztatására játszanak, hanem fellépnek nyilvános helyeken is – mint például a Backstage Pubban. Székely Eszter mindezzel együtt nem tartja magát énekesnek, még akkor sem, ha nagyon komolyan veszi a dolgot, énektanárhoz jár, képzi magát. Gyakorolnak is rendszeresen, már csak azért is, mert három hét múlva Párizsban lépnek fel egy citológus világkongresszuson. De nem csak zenekarként: Székely Eszter szakmai előadást is tart majd.

Egy örömzenész együttes hétköznapjai: hol lehet próbálni, s mennyi idő jut rá? Milyen számokból álljon a repertoár? Szerencsére működik a demokrácia, s mindenki játssza azokat a dalokat is, amelyektől amúgy föláll a szőr a hátán,­ csak mert azokat meg a többiek szeretik.

Székely doktornő persze elsősorban doktornő. Imádja a szakmáját, nemrégiben védte meg doktori téziseit. De mi az a központi leletező, ahol mindig hatalmas a hangzavar, ahol állandó a konzílium a tízfejű meg az ötfejű mikroszkóp segítségével – s ahol olyan a hangulat, hogy az ember (vagy legalábbis Székely Eszter) akármennyit szívesen dolgozik ott.